A labda fixáció feloldása

Mit jelent a fixáció és vajon miért nem örülök trénerként, ha ilyet látok egy kutyánál? 

A fixáció a pszichológiából ismert fogalomként arra utal, hogy az alany egy másik élőlényhez vagy tárgyhoz fűződő kapcsolatának a megszállottjává válik. Ez a jelenség egyes négylábú társainknál is megfigyelhető - tipikusan ilyen, amikor egy kutya túlságosan "ráfeszül" a labdájára vagy egyéb játékára (tárgy fixáció). Azaz már a játék puszta látványára is elveszíti kapcsolatát a külvilággal, és csakis az adott tárgyra képes összpontosítani.

De miért jelent a fixáció problémát?

Azért, mert egy kiegyensúlyozott játékban a kutya a gazdájával (vagy másik személlyel) kapcsolódva cselekszik, a labda (vagy egyéb játék) pedig csupán eszköze (és nem a célja) a közös cselekvésnek. Ez a fajta játék rendkívül konstruktív, építi és mélyíti az ember-kutya kapcsolatot, és még nyitottabbá teszi az ebet a külvilágra.

Fixáció esetén azonban a labda "beékelődik" az ember és a kutya közé, a kutya számára szinte teljesen megszűnik a külvilág - benne a gazdával - és egyedül a labdájára képes koncentrálni. Ilyen állapotban a gazda akár a feje tetejére is állhatna, kérhetne bármit, jöhetne a világ legfinomabb falatjával is, nem tudna hatni a kutyájára. Ráadásul könnyen kialakulhat egy negatív spirál, melyben a kutya egyre inkább magába fordul, elszigetelődik. Ez a folyamat egyértelműen destruktív, mert ebben az állapotban a gazdának nincsen hozzáférése a kutyához, a kutyának pedig nincs hozzáférése saját fókuszának irányításához.

Mit lehet tenni, ha kutyánk a labdája (vagy egyéb játéka) megszállottjává válik?

Ha szeretnénk visszaadni kutyánk figyelem-irányítási képességét, sok-sok figyelemmel kell megajándékoznunk őt! Célzott tréningre és kitartó gyakorlásra van szükség, melyben száz százalékosan jelen vagyunk.

E ponton szeretném bemutatni Kokót, a 1,5 éves Border collie-t /lásd a videóban/. Közepesen erős labda fixációjából egy bő hét alatt sikerült feloldani - bár a folyamatnak természetesen itt még nincs vége. A mellékelt videóban az "ilyen volt - ilyen lett" állapoton túl tréningjeink menetét is dokumentáltam.

A 0. napi felvétel láttán nehéznek tűnhet a feladat, ám én éppen a hátrányból kovácsoltam előnyt. Tréningjeink során azt használtam ki, hogy Kokó mindennél jobban motivált a labdára. Első lépésként a szemkontaktus kiépítését tűztem ki célul. Ezt tartom a legfontosabbnak, mert ha sikerül megszereznem a tekintetét, máris kapcsolódtam a kutyával (visszaszerezve pozíciómat a labdával szemben). Ezért eleinte az arcom közvetlen közelében, a szemem magasságában tartottam és addig nem dobtam el neki a labdát, amíg egy pillantásra át nem emelte rám a tekintetét. Ez bizony türelem-játék, de előbb-utóbb minden kutyának leesik, hogy milyen út vezet az áhított tárgy megszerzéséhez.

Amikor Kokó a 3. napon már tudatosan vette fel velem a szemkontaktust, tovább léphettünk. Honnan tudtam, hogy tudatossá vált számára a kapcsolatfelvétel? Hát onnan, hogy már kérnem sem kellett, magától is rám nézett, hogy dobjam/rúgjam el neki a lasztit. (És jó érzés volt, hogy végre nem csupán labda kilövő automatának tart. :) )

Ha megvan a kontakt kettőnk között, már minden könnyebben megy. Pláne, ha előzőleg már ismert feladatot emelek a játékba, mint amilyen Kokónak a helybenmaradás gyakorlat. A kulcsszó a fokozatosság és következetesség. Ha hibázik, nem omlik össze a világ, de egyből korrigálunk.

Új trükköt pedig úgy tanítok, mintha jutalomfalatos megvezetéssel tenném, csak itt jutalomfalat helyett a labda repül. A kulcsszó ismét:

• a fokozatosság. Fokozatosan kerül a másik kezembe, majd egyre távolabb a labda, mint amelyikkel a kézjelet mutatom.
• a következetesség. Rossz vagy fél-megoldásért sosem kapja meg a labdát - de segítem őt abban, hogy javítani tudjon, például visszalépek eggyel (azaz közelebb hozom a labdát a jelelő kézhez).

Innen már csak a gazda kreativitása és kitartása szabja meg, hogy mivel teszi még változatosabbá a játékot. Bármilyen korábban ismert trükk beemelhető, vagy újakat lehet tanulni. Határ a csillagos ég!

Nagyon büszke vagyok Kokóra töretlen lelkesedéséért és az elért eredményekért! A tökéletesen kiegyensúlyozott játékhoz persze még nagyon sok gyakorlásra lesz szükség a Gazdival, hiszen az új metódus még olyan friss a számára, hogy könnyen visszacsúszhat a megszokott sémába. Ám a kitartásnak egy jóval izgalmasabb, élvezetesebb játék lesz a jutalma, így az együtt töltött időben sokkal jobban érezheti magát kutya és Gazdája egyaránt. Én drukkolok nekik!*

*És ezúton köszönöm Kokó Gazdájának az irántam tanúsított bizalmát!